Alapítás – Nagy várakozásokkal és reményekkel tekintünk a jövőbe

  • Alapítás – Nagy várakozásokkal és reményekkel tekintünk a jövőbe

    Alapítás – Nagy várakozásokkal és reményekkel tekintünk a jövőbe

    Három éve, amikor alapítótársaimmal felvetődött egy magyarországi nagyméretű precíziós szerszámgyár létrehozásának ötlete, tízből kilencen kétkedtek. Komoly befektetők mondták, hogy az ötlet kiváló, de ez nem magyaroknak való munka. Mások nem hittek abban, hogy lesz annyi magántőke, amennyi egy ilyen beruházáshoz szükséges, megint mások meg azt mondták, hogy az állam nem támogat magyar zöldmezős beruházásokat.

    Nekünk mindvégig az lebegett a szemünk előtt, hogy kellő szorgalommal és kitartással mindez megvalósítható. Csak ismerni kell az elvárásokat, az együttműködés kereteit, a szabályokat  és korlátokat. Ezen feltételek ismerete, összehangolása és koordinálása volt az út idáig.

    Ha egy szóval kellene leírni, mi szükséges ehhez, az összefogás szót használnám, mert ma már nem lehet egy kis garázsból elindulni, és fokozatosan felnőni a nagyok közé, mert a technológiai feltételek, a finanszírozási és egyéb piacra-lépési korlátok óriásiak.

    Magyarország igen komoly versenyben van régiós szomszédaival. Az is látszik, hogy a műszaki újítások egyre gyorsuló és rövidülő ciklusai kényszerítő erővel hatnak a termelésre, amely így egyre szorosabban összefonódik az innovációval, vagyis a kutatás-fejlesztéssel. Kiváló minőségben kell gyártani, de aki csak termel, és nem ágyazódik be a kutatás-fejlesztési láncba, az lemarad.

    Mi pedig nem lemaradni akarunk, és nem is csak felzárkózni, hanem több ponton az élre törni. Szemünk előtt lebegnek mindazon műszaki zsenik, akikre a magyarok méltán büszkék, és akik hírünket vitték a világba, amire alapozva gondoljuk, tudunk mi olyat mutatni a világnak, amit más nem: Ganz Ábrahám, Jedlik Ányos, Bánki Donát és Csonka János, Neumann János, Kármán Tódor, Teller Ede,  és még hosszan lehetne folytatni a sort.

    A Spinto projektje ezen elvek, célkitűzések és aspirációk mentén alakult a kezdetektől fogva. Azt is hangsúlyozni kell, hogy a Spinto projekt eddigi sikere – vagyis az, hogy elindulhatott a megvalósítás útján – annak köszönhető, hogy az említett összefogás megvalósult.

    Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy a projekt nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházási státuszt kapott. Ez sokak szemében emelte a projekt presztízsét. Az iparhoz értők pedig tudták, hogy a kormány milyen  fontos beruházás mellé állt oda.

    Nagy várakozásokkal és reményekkel tekintünk a jövőbe, és máris sokat tanulunk a hazaiak mellett osztrák, német, de szlovák és cseh partnereinktől is. Várjuk, hogy a Miskolci Egyetemmel mielőbb elkezdhessük szakmai együttműködésünket, ami a duális képzés bevezetése mellett a műszaki újítások terén is szép reményekkel kecsegtet.

    A jogászok már megfogalmazták, hogy milyen jogi felelősség terhel minket a projekt megvalósításához kapcsolódó számtalan szerződés kapcsán. Nekünk viszont talán még fontosabb az, amit nem fogalmaztak meg, de számunkra legalább olyan fajsúlyú vállalás. Számunkra a legfontosabb az, hogy ez a gyár fel fog épülni, elkezd üzemelni és termelni, bekapcsolódik a hazai, majd a regionális és ezáltal a nemzetközi ipari kapcsolatrendszerbe. Ezzel tartozunk nem csak magunknak, de a befektetőinknek és valamennyi támogató partnerünknek, köztük a HIPA-nak és a magyar kormánynak is. Reméljük, hogy valamennyien, akik ennek a projektnek a megvalósításában részt vettünk, nem is olyan sokára majd büszkén mondhatjuk el, hogy egy igazi magyar összefogás eredményeként valósulhatott meg a Spinto miskolci szerszámgyára, és beváltotta a hozzá fűzött reményeket.

    Reméljük, hogy a Spinto példáját megértve és abból erőt merítve többen mernek majd valami nagyot álmodni ezután, és nekigyürkőzni egy első hallásra „lehetetlen” vállalkozás megvalósításának.

    Pócs János